Miből éljek? Miért kevés a pénzem? Magyarországon minden harmadik ember szegény. Nem tud egy 50.000 Ft-os váratlan kiadást fedezni, nem engedhet meg magának évi egy hét üdülést, nincs autója és takarékoskodnia kell a fűtéssel. Nem akarom hosszasan sorolni a statisztikákat, nem ez az írásom lényege, és egyébként is mindenki tisztában van a helyzettel, aki ebben az országban él. A pénzzel való viszonyunkat szeretném kicsit kibeszélni, ugyanis két alapvető problémát látok. Az első, hogy a pénz kíméletlen matematikai törvényeken, sokaknak száraz, átláthatatlan gazdaságtudományi folyamatok, szabályok szerint működik. Ez lényegében egy adottság, amin képtelenség változtatni, egyszerűen így épül fel a világ. Már általános iskolában megállapítható, hogy bizonyos gyerekek jobb matematikai képességekkel rendelkeznek, nagyobb érdeklődést mutatnak a logikai feladatok, számítások iránt, mint társaik, és a legjobb matematika tanárok sem tudnak minden gyereket azonosan a megfelelő szintre fejleszteni. Ugyanez igaz minden más területre, hiába idealizálunk egy tökéletes oktatási rendszert modern tankönyvekkel, tapasztalt, felkészült tanárokkal, megfelelő anyagi háttérrel, mindig lesznek akik bizonyos területek erősebbek, máshol gyengébbeknek bizonyulnak. Felmerülhet a kérdés, hogy megfelelő matematikai, illetve gazdasági oktatában részesülnek-e a diákok, és biztos vagyok benne, hogy erre a kérdésre bármikor bármelyik országban nemmel lehet válaszolni. Mindig van feljebb, mindig van több, és jobb oktatás. Azért nem boncolnám ezt a kérdést, mert itt inkább erőforrásbeli akadályokat látok, mintsem szemléletmódbeli gondokat. Az oktatásunk olyan amilyen, és a társadalom, közvetve pedig az állam feladata, hogy megteremtse azt a védőhálót, mely a feladathoz felnőni nem tudó réteget támogatja. Nagyon nehéz, összetett feladat, és talán az egyik legnehezebb kérdés, hogy hol határozzuk meg az egyén szabadsága és az állam beavatkozása közti határmezsgyét. Ilyen kérdés például, hogy hagyja-e az állam az állampolgárt saját felelősségére egy játéggépbe szórni akár a teljes havi fizetését, hogy heti, vagy havi fizetést erőltet a munkaadókra, bevezet-e e 13. és 14. havi béreket, hogy mennyire könnyíti meg a bankok számára a szabadon felhasználható hitelek folyosítását, vagy milyen konstrukciókkal enged a lakosságnak lakáshiteleket nyújtani. Milyen mértékű egésszségügyi hozzájárulást fizettet az állampolgárokkal, mit kezd a magánnyugdíjpénztárakkal. Számos eszköz áll rendelkezésre, és az aktuálpolitika asztalán látjuk is ezeket az elemeket újra és újra felbukkanni.

A második probléma, amiről inkább szeretnék beszélni, a pénz, mint fogalom félreértése, meg nem értése, félrekezelése. Sokszor van az az érzésem, mintha az emberek egyszerűen nem akarnának tudomást venni róla, hogy egy játékban vesznek részt. Egy nagy, globális társasjátékban, ahol mindenki játszik, ha akar ha nem, mindenki ugyanazok a szabályok szerint játszik, és bizony nem azért, hogy jól teljen a délután, hanem azért, hogy legyen mit ennie másnap. Leírom, én hogy gondolkozok a pénzről, nekem mi segített abban, hogy ne legyenek anyagi problémáim, és mi az amit úgy látok, hogy teljesen máshogy teszek, mint a körülöttem lévők. A következő megállapítások egyfajta hüvelykujj szabályok, nem kőbevésett törvények, ugyanakkor kimondottan hasznosak lehetnek a gyakorlatban:

1. A pénz pénzt termel

Triviális szabály, mégis legtöbben úgy élnek, mintha nem is létezne. Ha valaki nulláról kezdi, azaz semmi vagyona nincs, erősen ajánlott, hogy a lehető legtöbb jövedelmét megtakarítsa. Nagyon nehéz kis összegből, 1-2 havi fizetésből számottevő jövedelemre szert tenni, ha csak nem a Google-nél CEO az ember, úgyhogy jobb ha elején elfogadjuk, bizony itt évekről van szó. Addig kell teperni, amíg az ember jelentősebb befektetéseket nem tud eszközölni. Amíg nincs számottevő megtakarításunk, ne vegyünk semmi olyat, ami nem létfontosságú, és nem termel pénzt. A legtöbb ember már ennél a szabálynál elbukik. Az első fizetéséből drága karórát, ruhát vesz, autót lízinggel. Sokan azt is elköltik előre amit még meg sem kerestek. Az átlag magyar megtakarítás 5 millió Ft. Ez az összeg  siralmas, főleg ha azt nézzük, hogy valószínűleg a felső 10%-nál koncentrálódik az összeg nagyrésze, a maradék 90% meg inkább ez alatti vagyonnal rendelkezik. Ha 18 éves koráig tanul egy átlag ember és figyelembe vesszük az átlagéletkort, ami ma Magyarországon 42,5 év, kijelenthetjük, hogy az átlag magyar havi 17.000 Ft-ot tesz félre a jövedelméből. Szerintem nem kell kommenteljem.

Az autóvásárlás egyébként egy külön téma önmagában, elképesztő hogy emberek mennyire vakok tudnak lenni, ha autókról van szó.  

A jelmondat tehát: a pénzt tegyük félre és fektessük be! Legjobb befektetési forma mindenek előtt önmagunk képzése (idegennyelv, szakma, diploma), ezután jöhetnek az alapvető befektetési formák: befektetési jegyek, garázs, lakás, lakáskassza (mostmár ugyan nem, de lesz helyette más rövid időn belül).

Néhány évvel később pedig ezekre a megtakarításokra alapozva vállalkozzunk, a lényeg: ne egy helyről érkezzen a jövedelmünk és ne engedjük a jövedelmünket gyorsabban növekedni, mint a termelékenységünket. A biztos megélhetéshez legalább 3, de inkább több bevételi forrásunk legyen, és a befektetett összeg arányát növeljük a jövedelem növekedésével.

2. A mostnak ára van

A jelenérték, jövőérték, hitel, infláció olyan fogalmak, amikkel kötelező tisztában lenni,  úgyhogy jobb ha óvodában megtanuljuk őket rögtön az anyu meg az apu szavak után. A probléma ott kezdődik ugyanis, hogy sokan nem értik, miért kér a bank többet vissza, mint amennyi hitelt felvesznek. Egyáltalán a hitellel magával sincsenek tisztában, például nem tudják, hogy a készpénz amit a kezükben fognak, az valójában hitelpénz. Pedig egyszerű a helyzet: az ember a pillanatnak szeret élni. Ma szeretne enni, nem holnap. Ezért a ma megehető joghurtom többet ér, mint amit csak holnap ehetek meg, a ma elkölthető pénzért a jövőben többet kell visszaadnom. A hitel pedig egyáltalán nem ördögtől való, hanem a világgazdaság motorja, mely lehetővé teszi a növekedést. A hitelező azért ad pénzt a hitelfevevőnek, mert az a pénzt hatékonyan befektetve a jövőben hozamából nagyobb összeget tud visszafizetni, mint amit a hitelező önmaga el tudott volna érni. A gazdaság úgy tud növekedni, ha a gazdag király a beszedett adókat nem a pincében raktározza, hanem visszaadja a népnek, aki azt megforgatja, és jövőre mégtöbb adót fizet vissza a kasszába. A hitel valójában egy win-win szituáció, amely helyzet akkor borul, ha a hitelt felvevő önhibájából vagy azon kívül olyan tevékenységre használja fel a kölcsönt, mely nem hoz megfelelő jövedelmnövekedést. A hitel tehát a jövőbeni jövedelem jelenben való elköltése, azaz csak akkor tud működni, ha a hitelező jövedelmét növeli, vagy már eleve olyan magas jövedelme van, melyet egyébként sem tud elkölteni.

A svájci frank hitelesek annak idején lényegesen nagyobb kockázatot vállaltak, mint amit megengedhettek volna maguknak. Lehet fogni a bankok felületes tájékoztatására, az emberek hiszékenységére, megkérdőjelezhetjük az állam felelősségét, a történet tanulsága azonban az, hogy változó kamatozású hitelt felvenni alacsony jövedelem mellett saját felhasználású ingatlanra az élet nevű társasjátékban megbocsájthatatlan hiba.

3. A gazdaság ciklikus folyamatokra épül

A gazdaság folyamatos változásban van, az emberek természetüknél fogva mindig többet akarnak, mint amit megengedhetnek maguknak, és a hitelek mértékét egy idő után nem képes a termelékenység lekövetni. Ilyenkor válság alakul ki, lassul a gazdaság, drágulnak a hitelek, csökken a jövedelmezőség, nő az infláció, stb. A lényeg, hogy ezzel tisztában legyünk és mindig tudjuk, hogy éppen melyik szakaszban vagyunk. Egy lassuló szakaszban ne vágjunk bele újabb vállalkozásba, nagyobb hitelbe, de minimum számoljunk a várható haszon csökkenésével. Ugyanígy egy válság utáni növekedést a lehető legjobban meg kell lovagolni. Az egész gazdaság működéséről van egy szerintem elég hasznos összefoglaló videó, ugyan angolul, de aki teheti érdemes rászánni fél órát: https://www.youtube.com/watch?v=PHe0bXAIuk0